Magunkról

Magunkról

Három gyermekes édesanya vagyok. 2000-ben szereztem meg fuvolatanári és kamaraművészi diplomámat, de már előtte is foglalkoztam gyerekek zenei nevelésével. 
2003-ban született Jázmin leányzóm és akkor kezdett el foglalkoztatni a kisgyermekek és a zene komolyabb kapcsolata.

Olyannyira belemélyedtem, hogy 2006 februárjában elindítottam első, saját koncepció alapján megtervezett Süni zenebölcsis foglalkozásomat, ahol Panna kislányom is rendszeres résztvevő volt.






 Azóta büszkén jelentem, hogy az ország több pontján indult zenei foglalkozás e koncepció alapján. Foglalkozásunk fő pillére a gyerekekre való figyelés, a zenebölcsi hangulata mindig a jelenlévők temperamentumához, hangulatához igazodik!

 

Nagyon szeretek kicsikkel dolgozni, hihetetlen élmény látni, ahogy hétről hétre évezik a közös éneklést.Töltődöm sokszor ezeken a foglalkozásokon, hiszen varázslatos szülő-gyerek kötődés pillanatainak tanúja lehetek. Hivatásomnak érzem az óvodás korosztály érdeklődését a zene és hangszeres muzsika felé irányítani.

2017

10 éves lett életem egyik fontos szelete, a Sünizene.

Gondolkodtam, miként ünnepeljünk. Kicsit magamutogatásnak tűnt eleinte, saját magunk vállveregetéseként hatott. S ahogy teltek a hetek, jöttek elő a régi emlékek. Már tudtam, hogy egy nagyon fontos állomáshoz érkezett el a foglalkozás! Hiszen nap mint nap látom,hogy lelkes fiatalok belekezdenek százféle vállalkozásba és sajnos egyre gyakrabban látom ezeket a vállalkozásokat befuccsolni is.
Mi lehet a Sünizene 10 évének a titka? Hát maga az élet! Ahogy megéljük, megéltük gyerekeink parányi létét, ahogy minél többet érinteni, szeretni akartuk őket. És ennek egy csodás módja a zenebölcsi. 10 évre visszanézve nosztalgiáztunk azokkal az anyuka társakkal a 10 éves szülinapi bulin, akiknek azóta már iskolás gyerekeik vannak….milyen édes pillanatok, hetek, évek voltak,mikor zenebölcsire jártunk. Mennyi élmény, összefonódó (sokszor máig tartó) barátságok, érzések, hangulatok, színek ötlöttek fel bennünk. És igenis éltetni kell magunkat, az Anyaságot, a Családot, a Zenét, a Gyerekkort.

 





Kívánom, most hogy az én gyermekeim kinőttek a babakorból, sokáig részese lehessek még ennek a varázsnak általatok. Ahogy összebújtok, szerettek, énekeltek, hintáztattok, futtok a kicsik után. És kívánom Nektek is, hogy 10 év múlva, velünk nosztalgiázzatok a mostani zenebölcsis időkről, mesélve vidáman majdani pörgős, tinédzser, kiskamaszotoknak a Süniről. És gyertek vissza beszélgetni, koncertezni, beszámolni és lepkézni…